Neuropszichológiai és klinikai szakpszichológusi szakvizsgával rendelkező pszichológusként több mint húsz éve dolgozik a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikáján.

​

Munkája középpontjában a neurológiai betegségekkel élő emberek kognitív és pszichés folyamatainak feltérképezése és támogatása áll.

​

Neuropszichológusként és klinikai szakpszichológusként a betegellátásban két, egymást kiegészítő területen dolgozik: neuropszichológiai felméréssel és klinikai szakpszichológiai munkával foglalkozik.

​

A neuropszichológiai felmérés során az agy, a gondolkodás és a viselkedés kapcsolatát vizsgálja. Célja annak megértése, hogy egy betegség – legyen az stroke, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, agydaganat, epilepszia, fejsérülés vagy demencia – milyen hatással van a kognitív működésre. Standardizált tesztek segítségével méri fel a figyelmet, az emlékezetet, a végrehajtó funkciókat, valamint a nyelvi és vizuospaciális képességeket. A vizsgálat általában 60–90 percet vesz igénybe, és mindig a beteg aktuális állapotához igazodik. A folyamat során nemcsak az derül ki, hogy mely képességterületek érintettek, hanem az is, hogy a panaszok hátterében organikus agyi károsodás, pszichés tényezők vagy ezek együttese áll-e.

​

Klinikai szakpszichológusi munkája a betegséggel való lelki megküzdésre fókuszál. Foglalkozik a szorongással, a lehangoltsággal, valamint azokkal az érzelmi és viselkedéses változásokkal, amelyek gyakran kísérik a neurológiai kórképeket. Kognitív viselkedésterápiás és relaxációs technikák alkalmazásával támogatja a pácienst abban, hogy visszanyerje belső egyensúlyát, és megerősödjön a változásokhoz való alkalmazkodásban.

​

„Ha másokra hagyod, hogy megvívják a harcaidat, elsorvad az izomzatod” – írja Yalom.

​

Ezt a gondolatot tartja szem előtt a kognitív tréningek során is: a résztvevőkkel közösen dolgozik a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás és a problémamegoldás erősítésén. A csoportos foglalkozások 6–10 fővel, heti egy alkalommal, 90 percben zajlanak, biztonságos és támogató légkörben.

​

Minden esetben az a célja, hogy a páciens ne csupán átvészelje a betegséget, hanem a lehető legjobb életminőségben, önállóságát és méltóságát megőrizve élhessen tovább a megváltozott körülmények között is.